Teljes élet fájdalom nélkül
Teljes élet, fájdalom nélkül
Az ízületi gyulladással járó örökös fájdalom, a fokozatos megnyomorodás fenyegeti a munkaképességet, megrontja az ember társadalmi és családi kapcsolatait, végső soron tönkreteszi az emberi méltóságot. Az úgynevezett sokízületi gyulladásokra ez jellemző, egészen a közelmúltig a betegek jelentős hányada kivédhetetlenül megnyomorodott miattuk.
Nekünk, orvosoknak azt kellett mondanunk a pácienseinknek, hogy ezek a betegségek nem gyógyíthatók, meg kell tanulniuk együtt élni az állapotukkal - meséli Dr. Gál János reumatológus, osztályvezető főorvos. - Hihetetlen öröm kimondani, hogy lassanként ez már a múlt. Az utóbbi bő évtizednyi idő olyan gyógyszerek, az úgynevezett biológiai készítmények kifejlesztését és a mindennapi gyakorlatba történő bevezetését hozta, melyek alapvetően megváltoztatták ezeknek a betegségeknek a perspektíváját.
A készítmények onnan kapták a nevüket, hogy a biológiai folyamatokba célzottan, molekuláris szinten avatkoznak be olyan anyagok felhasználásával, amelyek a biológiai folyamatokban maguk is fellelhetők. Mindez a gyógyszerek fejlesztésének egy teljesen új filozófiáját jelenti.
Hogy érthetőbbé tegyem a dolgot, gondoljuk végig, hogyan született például az aszpirin. Több mint kétezer évvel ezelőtt felismerték, hogy a fűzfakéreg főzete csökkenti a fájdalmat és a gyulladást, a 19. század elején kimutatták, hogy ez a hatás a szalicilsavnak tulajdonítható, végül a század végén a szalicilsav kémiai módosításával megszületett az azóta is használt acetilszalicilsav, az aszpirin. A gyógyszerfejlesztés eddigi módja tehát alapvetően az volt, hogy kiindultak egy megfigyelésből, miszerint valamilyen kémiai anyag okoz valamilyen biológiai hatást, majd ebből kiindulva megpróbálták azt optimalizálni azzal, hogy a kiindulási anyagon kémiai változtatásokat végeztek.