Nem jó egyedül
Nem jó egyedül
Mi szól az élettársi kapcsolat mellett és ellen? Megilleti az élettársat is a haszonélvezet? Hogyan hozzunk jó döntést a kényes helyzetben?
„Özvegyasszony vagyok, Budapesten élek. A gyerekeim már mind felnőttek és külön családot alapítottak. A férjem halála után egy 2 szobás, belvárosi, összkomfortos lakásban maradtam egyedül. Saját nyugdíjjal is rendelkezem, de a férjem halála után özvegyi nyugdíjat is kapok.
A szomszédban él egy velem hasonló korú özvegyember, szintén egyedül. Együtt szoktunk vásárolni, és nagyon kedvesen segít a megvásárolt dolgok hazacipelésében. Neki nincsenek gyerekei, a felesége is régen meghalt, így nagyon hosszú ideje egyedül van. Egy háromszobás, nagy lakásban él, amely azonban nem az ő tulajdona, ő csak a haszonélvezeti joga alapján lakhat a lakásban. Nemrég óvatosan felvetette, mi lenne, ha mi ketten összeköltöznénk, ecsetelte, hogy mennyivel jobban járnánk együtt, eladhatnánk az én lakásomat, és az ő lakásában laknánk ketten, egy rezsit fizetve. Tudnánk törődni egymással, szükség esetén ápolnánk, gondoznánk egymást, miután mindketten rájöttünk már, hogy nem jó egyedül.
A kérdésem az lenne, hogy mi lesz az özvegyi nyugdíjammal, ha összeköltözünk? És ha netalán előbb halna meg, engem kitehetnek-e a lakásból, vagy bizonyos idő elteltével én is ott maradhatok, mint élettárs? Vagy inkább ne csak összeköltözzünk, hanem házasodjunk is össze?”
Ki az élettárs?
Fontos megismerkedni az élettárs jogi fogalmával, illetőleg az élettárs és a házastárs helyzetének jogszabályozásbeli különbségével.
Az élettárs jogi megfogalmazása a törvény szerint a következő: az élettárs két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy.
Ám a társadalom túlnyomó többsége is, és ehhez igazodóan a jogszabályok is, a házasságot tekintik a társadalom alapkövének, de nem alapkövetelménynek.
Ebből fakad a jogi szabályozásbeli különbségtétel is. Az élettársaknak a vonatkozó jogi szabályozás szerint a vagyoni viszonyuk rendezése során alapelv az, hogy „az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont”.
Tehát amíg a házastársaknál a törvényi vélelem az, hogy a házasság alatt szerzett minden vagyontárgy közösnek minősül még akkor is, ha az egyik házastárs nem dolgozik, illetőleg semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, ennek megfelelően nem is járult hozzá a vagyonszerzéshez. Ez a vélelem az élettársaknál azonban nem áll fent, itt kizárólag a hozzájárulás mértékét kell figyelembe venni, és adott esetben bizonyítani.
Különbség az öröklésben
A további különbség a házastársak, illetőleg az élettársak közötti kapcsolat esetén az öröklésnél mutatkozik. Amíg a házastárs leszármazó híján megörökli az örökhagyó vagyonát, addig ez a szabály az élettársakra nem vonatkozik. Az élettárs ugyanis nem törvényes örököse az elhunytnak, őt örökössé tenni kizárólag végrendelet alapján lehet, tehát csak akkor lesz örökös, ha az örökhagyó akár szóbeli, akár írásbeli végrendeletében őt jelöli meg örökösként.